Napok óta éreztem megint,hogy telik a búrám.Aztán mikor eljön az a pont,hogy egyszerűen mindentől a falramászok és a gyerekeim is nyűgösek attól,hogy én nyűgös vagyok,akkor lépni kell.Tegnap is ez történt,dél körül,mikor már úgy éreztem,robbanok,összepakoltam a fiúkat és elmentünk a szüleimhez.Amíg ilyenkor ők lefoglalják a gyerekeket,addig én tudok aludni egy nagyot.Jaj,már nagyon kellett :) .Sőt még arra is volt idő és lehetőség,hogy elbicajozzunk apukámmal a teszkóba,onnan pedig egyedül is mentem egy kört.Egy szóval kikapcsolódtam,na
...és láss csodát,ma megint szent a béke itthon :)
7 megjegyzés:
Jól tetted!Én is,ha már nem bírom felkapom Őket és irány bárhová.A szabadidős programok mindig megnyugtatóak.Ha nem bírok velük,sokszor eszembe jut a Ti helyzetetek és rájövök,hogy de jó,hogy nekem az egyik már "nagy" és nem kell állandóan rá is figyelni.
Az a bizonyos, másoknál is sokszor megtelik, ha vigasztal. ;)
De azért nem vagy semmi, hogy bicajoztál. :O Szülés után ilyenkor én még a látványától is sírógörcsöt kaptam volna. :)
Picuranyu,de nekem nincs gátsebem :)
LNanyu,de jó hogy írtál :) a te címed is elveszett,mikor sablont cseréltem :) most be is raklak
Lidim! Itt az "orvosság" a "megtelt hócipőre" ! Gyakrabban használd! :D puszi
Lidi jól tetted szerintem én is így tettem volna!
Sőt már most mondom tuti így cselekszem én is majd:P
Pusza***
Szerencsés vagy, hogy a szüleid tudnak ilyenkor segíteni! :-)
Na jó, de gondolom heggel sem olyan király bicajozni? ;) Gondolom én, tapasztalatom persze nincs.
Megjegyzés küldése