2010. július 30., péntek

Ortopédia



8.30-ra megyünk, ezért:

Kicsit unom már, hogy minden héten orvoshoz járunk valami miatt :(

Update

Azt mondta a doktornő, hogy ortopédiai szempontból semmi baja. Uff :O Vigyem a fejlődés neurológiára. Én azért nem hagyom ennyiben, elviszem magánrendelésre és megmutatom egy másik orvosnak is. Fő a bizalom!

2010. július 28., szerda

Buszozás a sásdi dédihez, ahogy azt Bálint látja

Anya! Én egyáltalán nem értem, miért mondod, hogy 18 éves koromig te bizony nem ülsz velem többet buszra. Az a baj, hogy egy kicsit meg akartam húzogatni az előttünk ülő néni haját? Vagy az, hogy egy kicsikét meg akartam ráncigálni az ülését? Különben is, sehol sincs az kőbe vésve, hogy az egyévesek nem sikongathatják végig az utazást, ha egyszer annyira élvezik! Azt mondod, túlságosan eleven vagyok? De most miért? Mert ledobtam egy párszor a cumisüvegemet meg a papírzsepit? Na jó, meg néhányszor Domi könyvét is. Vagy mert állandóan a táskádban nyúlkáltam, hogy megrágjam a telefonod? De ha egyszer éppen jönnek a fogaim...

Meg amúgyis, az átszállás utáni 10 percben annyira édes, csendes, bújós kisbaba voltam. Igazán nem haragudhatsz azért, mert utána ugrálni szerettem volna a melletted levő ülésen. Na és akkor mi van, ha mindenki minket bámul? Olyan könnyen elfelejtik, hogy ők is voltak gyerekek :D

És ha már itt tartunk, anya, neked aztán igazán nem kéne meglepődnöd, hogy nem tudok egy helyben maradni :) volt kitől örökölnöm ugyanis ;)

2010. július 26., hétfő

Az élet fontos kérdései

Domi kamionozás közben így filozofálgat:

Én kettő éves vagyok. Bálint egy éves. Bálint egy éves, én kettő éves vagyok. Én egy éves vagyok, a Bálint kettő éves. Hmm, nem is tudom, milyen vagyok. Talán kukis?!

Kis betegem


Beteg a vöri. Pénteken kezdődött, pontosabban már csütörtökön egy eléggé nyugtalan éjszakával. Pénteken napközben elég nyügi volt, de azt hittem, a meleg viseli meg ennyire. Délután aztán megfogtuk magunkat és a 32 fokos panelből elindultunk anyukámékhoz. Hát ahogy veszem ki a kocsiból, érzem, hogy tűzforró. 39,1. Szerencsére anyukámnál volt éppen nurofen, adtam is neki gyorsan egy adagot, de semmi hatás. Felhívtam a dokinkat, de ő azt mondta nem tud jönni, mert Pécsre utazik. Remek. Így hát Bálintot életében először hűtőfürdőzni kellett, várva, hogy négykor elkezdődjön a gyerekügyelet. Aztán végül mégis eljött a dokink, megvizsgálta a kis beteget, de semmit nem talált. Tüdeje tiszta, torkának kutya baja, de mivel a nurofen és a fürdő ellenére is 39 fok maradt a láza, adott neki egy szurit. Na ennek szerencsére meg is lett a hatása. De másnap kezdődött ugyanez elölről :( és még szegénykém ma is nagyon bágyadt, egy hangja sincs, kivéve, amikor sírdogál :( egész nap alszik :( úgy sajnálom, még sosem láttam őt ilyennek. Valószínűleg ezt a mostanában divatos vírust kapta el ő is, ma reggel elkezdtem neki az antibiotikumot adni.
Szeretném, ha már végre meggyógyulna!

2010. július 25., vasárnap

És miért?

Istenem miért, mondd MIÉRT nem hittem azoknak az anyukáknak, akik azt mondták, hogy örüljek, amíg nem beszél a gyerek?! (valószínűleg úgy nem hisszük ezt el, mint ahogy azt, hogy használjuk ki terhességünk utolsó heteit a pihenésre) Domi egész nap karattyol, ha ott vagyok a közelben, ha nem :D . És már ilyen magasröptű beszélgetések is elhangzanak köztünk:

Szituáció: ülünk az asztalnál, vacsorázunk. Én felállok, közlöm vele, hogy mindjárt jövök, csak hozok vizet. Nem telik el három másodperc.

-Anya, hova mentél?
-Vízért.
-És hova?
-A csaphoz.
-És minek?
-Hideg vízért Domi.
-És minek?
-Hogy igyunk.
-És miért?
-Hogy ne legyünk szomjasak.
-És miért?
-Uff....

Amúgy ez csak műfelháborodás ám. Imádom a kis cérnahangú dumaládát :D

2010. július 24., szombat

Tök mások

Rég írtam már egy jó kis összehasonlítgatós bejegyzést. Hát íme, mennyire más lehet két testvér :)

Alvás:

Domi csak velem összebújva tud elaludni és éjjel is átbandázik hozzám. Hasonalvó.

Bálint egyedül alszik el, reggelig a helyén is marad. Az oldalán alszik.

Bálint cumizza az ujját, Domi nem.

Ébredés

Domi ébredés után még 10 percig kómás, szereti ha simogatom olyankor és elég nehezen tér magához. Régen gyakran ébredt sírva.

Bálint ébredés után azonnal aktív, még nincs is nyitva a szeme de már magyaráz, négykézláb áll. Szinte kivétel nélkül jókedvűen ébred.

Evés

Bálint nagyon sokat eszik, Domi nagyon keveset. Viszont mindkettő mindenevő :)

Temperamentum

Domi félénk, egyáltalán nem barátkozik könnyen. Bár szerencsére egyre kevesebbszer fakad sírva az idegenektől, ettől függetlenül nem haverkodik.

Bálint mindenkivel barátságos, rögtön vigyorog, vendégségben is azonnal feltalálja magát. Néhány jó szóért cserébe, bárki kezébe szívesen odamegy.

Utazás

Domival simán lehet buszozni, mondhatni ül, nézelődik és kulturáltan szórakozik :D

Bálint ellenben végigsikongatja az utat, tépné az előttünk ülő haját, rángatná a székét, stb... Hisztizik, mert nem teszem le a földre :D

Autóban mindketten elalszanak az indulást követő 5 percben :D

Játék

Domi órákig képes lekötni magát egy-egy játékkal, a tesója azonban össze-vissza csapong. 10 percnél tovább nem igazán foglalkozik ugyanazzal. Viszont autózni mindketten imádnak.Igazi férfiak ( na ebben hasonlítanak)

Külső

Hát ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, annyira, de annyira mások :D


Egyben mégis tökéletesen megegyeznek: ők az életem értelmei :)

2010. július 16., péntek

A ki-vette-korszak

Jó, jó, megy persze az ezmiez kérdés is, de látszólag Domit mindennél jobban érdekli, hogy mit hol vettem :D. Kinyitja a hűtőt és elkezdi... anya, ezt hol vetted? És egyedül vetted? És a kolbászot hol vetted? És ezt ki vette és hol vette? Ezt a mama vette és mikor vette? Stb...

Kicsikét anyagias, múltkor pl a bolt előtt sétálva kért, hogy vegyek rudit neki, de mondtam, hogy most nem kell boltba mennünk. Erre közölte, hogy most nincs pénzünk judija :D . A múltkor meg egy lego duplos füzetet nézegetve azt mondta: anya, ez egy ójiási lego, ejje nincs pénzünk :))) Pedig nem szoktam neki soha mondani, nem tudom honnan szedte ezt a dumát, hogy nincs pénzünk :D na, de komolyan, tényleg nem :P

2010. július 11., vasárnap

Tojta





2010. július 10., szombat

Bálint

Nagyon sok boldogságot kivánunk szuletésnapod alkalmábol. Imádunk: anya és Domi





2010. július 4., vasárnap

Sose kelljen :)

Ahogy egyre nőnek a fiaim, egyre kajlábbak és figyelmetlenebbek. Eddig megúsztuk komolyabb sérülések nélkül a bohóckodásokat, de az ördög sosem alszik. Nagyon hasznos oldalt találtam, minden szülő minden rémálmát felsorolták azt hiszem a cikkben.

2010. július 1., csütörtök

Túl a műtéten

Be kell vallanom, hogy igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, semmiség lesz ez a műtét. Azt hiszem megint bebizonyosodott, hogy hajlamos vagyok túllihegni a dolgokat.

Negyed nyolc körül kellett elfoglalnunk a szobánkat a kórházban, kábé négy orvos nézte meg Domi torkát és egybehangzóan engedélyezték az altatást. Megkapta a kezébe a branült, természetesen borzasztóan sírt. Mondjuk mikor másodszor szedték ki neki, mert nem volt jó a vénája és egy másik doktornőt kellett hívni, hogy jól meg tudja szúrni, akkor már én is bőgtem vele...Mindegy, azt hiszem ez volt a legrosszabb élményünk szerencsére :)

Mikor visszamentünk a szobába Domi kapott egy nyugtató keveréket, amitől totál beájult, olyan volt mint a lassított felvétel.Annyira aranyos volt, nagyon kellett rajta nevetnem :D ( tudom, nem illett volna, hehe)

Fél tíz körül jött a nővérke, hogy mehetünk. Én vihettem le a műtő ajtajáig, ott kellett odaadnom a műtősfiúnak. Körülbelül egy óra múlva hozták is vissza, már a folyosó végén hallottam, hogy jön... sírva tudták csak elaltatni és azt mondta a doki, hogy ilyenkor mindig sírva is ébrednek...hát nem is ő lett volna, ha nem :) kicsiszívem. Aztán ahogy hozzám bújhatott, már meg is nyugodott és simán ébredt, ügyesen ivott és ügyesen evett is, mikor már lehetett, így nyugodt szívvel el is engedtek minket haza már aznap délután :) Az éjszakánk is teljesen átlagosan telt és azóta sem volt semmi probléma. Hétfőn még vissza kell mennünk kontrollra és leszedik neki a kötést is, aztán el is felejthetjük az egész kórházasdit... remélem jó időre :)

Nagoyn örülök neki, hogy túl vagyunk rajta és hogy tényleg ilyen könnyen ment minden. Az én nagyfiam egy kis hős :D
 
Copyright (c) 2010 Uuu, a fiúk. Design by WPThemes Expert

Themes By Buy My Themes And RegistryBooster Review.