És miért?

Istenem miért, mondd MIÉRT nem hittem azoknak az anyukáknak, akik azt mondták, hogy örüljek, amíg nem beszél a gyerek?! (valószínűleg úgy nem hisszük ezt el, mint ahogy azt, hogy használjuk ki terhességünk utolsó heteit a pihenésre) Domi egész nap karattyol, ha ott vagyok a közelben, ha nem :D . És már ilyen magasröptű beszélgetések is elhangzanak köztünk:

Szituáció: ülünk az asztalnál, vacsorázunk. Én felállok, közlöm vele, hogy mindjárt jövök, csak hozok vizet. Nem telik el három másodperc.

-Anya, hova mentél?
-Vízért.
-És hova?
-A csaphoz.
-És minek?
-Hideg vízért Domi.
-És minek?
-Hogy igyunk.
-És miért?
-Hogy ne legyünk szomjasak.
-És miért?
-Uff....

Amúgy ez csak műfelháborodás ám. Imádom a kis cérnahangú dumaládát :D