Buszozás a sásdi dédihez, ahogy azt Bálint látja

Anya! Én egyáltalán nem értem, miért mondod, hogy 18 éves koromig te bizony nem ülsz velem többet buszra. Az a baj, hogy egy kicsit meg akartam húzogatni az előttünk ülő néni haját? Vagy az, hogy egy kicsikét meg akartam ráncigálni az ülését? Különben is, sehol sincs az kőbe vésve, hogy az egyévesek nem sikongathatják végig az utazást, ha egyszer annyira élvezik! Azt mondod, túlságosan eleven vagyok? De most miért? Mert ledobtam egy párszor a cumisüvegemet meg a papírzsepit? Na jó, meg néhányszor Domi könyvét is. Vagy mert állandóan a táskádban nyúlkáltam, hogy megrágjam a telefonod? De ha egyszer éppen jönnek a fogaim...

Meg amúgyis, az átszállás utáni 10 percben annyira édes, csendes, bújós kisbaba voltam. Igazán nem haragudhatsz azért, mert utána ugrálni szerettem volna a melletted levő ülésen. Na és akkor mi van, ha mindenki minket bámul? Olyan könnyen elfelejtik, hogy ők is voltak gyerekek :D

És ha már itt tartunk, anya, neked aztán igazán nem kéne meglepődnöd, hogy nem tudok egy helyben maradni :) volt kitől örökölnöm ugyanis ;)